never gonna be the same
Tudtam, hogy sehogyan sem lesz ez így jó, és mégis engedtem annak az érzésnek, aminek már egy jó ideje nem sikerült beférkőznie az agyamba a szívembe, teljesen mindegy.
Bátor voltam, feltettem mindent egy lapra, mégsem történt semmi. Tudtam, hogy nem fog, mert ha valaminek történnie kellett volna, az már úgy is megtörtént volna. Két év... Szörnyű vagyok.
Annyira jól éreztem magam eddig, sikerült nem gondolkodnom, csak örülnöm a pillanatnak meg a nagy semminek, és még abban is hittem, hogy nekem valaha lesz valakim. Súlyos tévedés. Velem csak a hasonlóan elcszeszett férfiemberek lennének képesek normálisan kijönni, őket meg nem akarom. Mindig azt akarjuk, ami nem lehet a miénk. Öreg hiba...
Az a vicces, hogy ez nem is én vagyok. Én nem szoktam olyan szekér után szaladni, ami nem vesz fel, én mindig feladom. Csak ez teljesen más most, ez ijesztő. Eddig még csak olyan volt velem, hogyha láttam, akkor érdekelt, ha nem láttam, akkor eszembe sem jutott. Őt már majdnem három hete nem láttam, de a fejemből kiverni? Lehetetlenség. Ha pedig leszek olyan szerencsés, hogy a jövőhéten összetalálkozunk, akkor robbanni fog a bomba. Robbant már miatta egy párszor a két év alatt, csak ez most már nem csak ilyen kis házilag gyártott bomba lesz, hanem atombomba. De ha fordított pszichológiát alkalmazok magammal szemben, már pedig szerintem ezzel, hogy a "jövőről" írok azt teszem, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amennyire most annak érzem.
Szeretném visszakapni azt az önmagamat, aki idén tavasszal voltam. Akkor sem volt minden tökéletes, de legalább nem ment el az eszem, és egyszerűen cska örültem annak, ha láttam őt, és nem gondoltam túl semmit, és nem akartam semmi többet.
Holnaptól új időszámítást szeretnék kezdeni, és ehhez az első és legfontosabb lépést már megtettem, felismertem, hogy ez így nem mehet tovább. Higgyétek el, hogy régebben ehhez sokkal több időre volt szükségem, úgyhogy már ezt is pozitívumként könyvelem el. Meg fogom csinálni, mégpedig úgy, hogy valamit megmentek abból amit tőle "kaptam", és olyan boldog maradok amilyen mostanában voltam. Sikerülni fog.
Még csak annyit szerettem volna megjegyezni, hogy tegnap olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy mi alapján választanak az emberek párt. Eléggé tudományos volt a cikk, midnenféle kutatással megspékelve, egy pszichológus tollából és én csak azt a kérdést bírtam feltenni, hogy mi ez a szar? Elég nevetséges, tekintve, hogy jó pár éve tudom, hogy pszichológus szeretnék lenni, de nem hiszem, hogy létezik erre tudományos magyarázat. Arra biztosan van, ha valaki egyéjszakás kalandot keres, de ha hosszú távra tervezel, szerintem nem az számít, hogy milyen távolságra van a kiszemelted felső ajka az orrától. Erre nincs valódi magyarázat, és talán ez a legszebb az egészben.
|