Hirtelen ötlettől vezérelve ismét itt vagyok, és határozatlan ideig, de itt is maradok és blogolok nektek. Nincsenek konkrét terveim, hogy miről, de tök mindegy, mert ha lennének, azzal sem járnék előrébb, higgyétek el.

Mostanában vannak problémáim az írással. Történetesen az, hogy gőzöm sincs miről írjak, vagy ha írok is, nem tetszik, amit írok és vagy kitörlöm azt, vagy elsúvasztam valahová az éterbe és többet meg sem nyitom. Tavaly ősz óta dolgozom egy történeten, amit nyár elején szorgosan folytattam is, a szereplőket magamévá tettem, ahogy azt kell, azóta sem tudok szabadulni tőlük, de lusta vagyok és azt az időt, amit az írásra fordíthatnék, inkább a történeten való gondolkodással töltöm, ami azt eredményezi, hogy mindenben csak hibát találok. Olvastam egy interjút, egy magyar íróval, akit igazából eddig nem is ismertem, de a könyveinek a témája nem az én stílusom, szóval az interjúnál tovább nem is fogok menni. Ő azt mondta, hogy vázlatot ír a történeteiről, ami szerintem nem hülyeség, és igazából nagyon közel áll a precíz énemhez. Viszont én azt szeretem, amikor csak úgy áramlanak belőlem a szavak, igazán belemerülök az írásba, nem egy "menetrendet" követek. Az a kár, hogy ilyen pillanatom nem sok van.
Vannak álmamim arról, hogy egyszer majd író leszek, de tudjátok mit mondok, én már most is az vagyok, sőt rengeteg írót ismerek. Szerintem mindenkinek van egy művészeti ág, amiben ő képes alkotni. Van, akinek olyan különleges ág, amire talán egész életében rá sem bukkan, viszont én szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen egyszerű (már amikor) módon tudom kifejezni az érzéseimet, a gondolataimat. Az öcsémnek ott van a rajzolás, apának a zene, anya pedig olyan szerencsés, hogy egyszerre több dologban is ki tudja élni a kreativitását. Egy mérnököt is bátran lehet művésznek nevezni. Hogy egy különleges dolgot említsek, az egyik ismerősünk gyapjúszálakból készít képeket, gyönyörű képeket. Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy hogyan is találthatott rá erre a különleges formájára az önkifejezésnek, következőnek mindenképpen meg is kérdezem majd tőle.
A magunk módján mindannyian művészek vagyunk, éppen ezért, ha nem is abban az értelemben, de én egy író vagyok. Nagyon nehéz mindent papírra/ Word dokumentumba vetni, amit a kis agyamban kitalálok, mert nem vagyok elég kitartó, nincs elég önbizalmam, és mindig megmaradok a "bájolgás" szintjén, mindig biztosra megyek, "mindent csak komolyan", ez is lehetne a jelmondatom. Most már, hogy ismerem a hibáimat, ideje lenne változtatni, nem?