Hirtelen ötlettől vezeérelve ma csak úgy elkezdtem kiselejtezni a cuccaimat. Kisebb megszakításokkal egész délután ezt csináltam és pár órája, hogy végeztem, de nagyon jó érzés, tényleg ajánlom mindenkinek. Kidobáltam azt a sok szememtet, ami az évek! alatt összegyűlt a szobámban, és amikor ezzel végeztem úgy megkönnyebbültem, mintha két nagy szemeteszsáknyi vackot a lelkemről is leemeltem volna. Elvileg majdnem tipikus szűz vagyok, de ilyen nagy takarításra nem sűrűn veszem rá, csak a szobám egy-egy részét szoktam rendbe tenni, amikor olyanom van. Viszont ez most tényleg jót tett, valahogy kellemesebb ide bejönni. Kezdem már érteni, hogy miről tart mindig anya előadást.
És amellett, hogy megszabadultam a sok lomtól, egy csomó mindenre rábukkantam. Annyi füzetem maradt általánosból, hogy az egy fele osztálynak elég lenne, meg találtam ezen kívül még rengeteg  más füzetet, amibe alig van valami írva. Igen, ők a papírtbolt mániámnak a szenvedő alanyai, megpróbálok majd valamit kezdeni velük. Ja, és a tolltartó gyűjteményem is meg van még, ezt is hasonló örömmel vettem észre. Nem tudom, hogy tudtam venni ennyi felesleges holmit, komolyan szégyenlem érte magam. Viszont aminek kifejezetten örülök azok a Micimackós matricák. Nagyon kis édesek, én meg úgyis a második gyerekkoromat élem most, úgyhogy igazán jóljönnek.
Ezeket az "utolsó napokat" nagyon szarul élem meg, - ezért duplán büszke vagyok magamra a takarítás miatt - nem olvasok, nem sorozatozom, nem csinálok szinte semmit, viszont már az eljövendő alváshiányomat pótolom. Mikor már érzi valaminek a közeledtét az ember, akkor hajlamos ezt csinálni. Ezt azért merem így kijelenteni, mert nem egy valakit tudok, aki hasonló "letargiában" van mint én. Viszont vannak dolgok, amiket várok az új tanévben, persze több van, amit nem, de tudnék jó dolgokat is felsorolni. A legfontosabb pedig, hogy úgyis túl fogjuk élni. Eddig is sikerült, most is menni fog.
Remélem legalább ti kiélvezitek még a hétvégét, én is igyekszem kirugdosni magam az ágyból erre a pár napra.